Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szülő elfogadása

 

" Én részből rész vagyok, mely egy volt valaha "

                                                                                                                    / Goethe /

 

 

A szüleink egész életünkön át az erőnk forrásai.

Ezt a mondatot hallva sokan - jogosan - megijednek a benne rejlő igazság súlyától.

Hellinger „szeretet rendjének„ egyik szabálya, hogy a szülő ad, a gyermek elfogad.

                                             kep.jpg

A szülő az életet adja a gyermekének. Az élettől nincs nagyobb. Ez az ajándék a kezdetektől ott van és azzal, hogy a gyermek megszületett, életben maradt el is fogadta.

Gyermekként az élettel együtt megkapjuk mindenüket amijük van, a bőrszínűket, a szemük formáját, a kultúrájukat, vallásukat, amiket ők kaptak a szüleiktől, amit saját maguk létrehoztak és néha a betegségeiket is. Nem válogatnak, mindent odaadnak és a gyermeknek nincs más választása, hogy el is fogadjon mindent.

                                                    14947655_1299625503422390_3988333236163704237_n.jpg

Az ajándék, ami maga az élet olyan jelentős helyzetkülönbséget hoz létre a szülő és a gyermek között, ami egy életen át fent marad. Olyan óriási mértékben elbillen az adás és az elfogadás egyensúlya a szülő és a gyermek között, hogy ha akarnák sem tudnák egyensúlyba hozni.

Az életenergia áramlása a család rendszerében egyirányú: az egymást követő generációkon keresztül a felmenőkből áramlik az utódokba.

                                                  15941448_1338984789501015_7540774535095260172_n.jpg

A rend következő szabálya, hogy aki kapja az tiszteli azt amit kapott és azt akitől kapta.

Jelen helyzetben a gyermek sohasem tudja viszonozni azt amit kapott, hisz nem tudja visszaadni.

A gyermek csak két féle módon tud viszonyulni ahhoz amit kapott és ahhoz akitől kapta.

Az első lehetőség, hogy a gyermek elfogadja, értékeli amit kap, tiszteli a szüleit.

Ezt a jogos tiszteletet sokszor csak felnőttként tudja a gyermek megadni a szüleinek, amikor már túl van élete „nehéz szakaszán” a kamaszkoron. Észreveszi és megfigyeli a körülötte lévő világot, fel tudja mérni amit kapott és elfogadott.

Második lehetőség, hogy ebben az életszakaszban a látottak, tapasztaltak, a kapottak mérlegelése után negatívan értékeli, túl kevésnek, túl nehéznek érzi amit kapott, ezért reklamál.

15170884_1279700715429423_6969396293199921204_n.jpg

Ez a reklamálás, elégedetlenkedés, számonkérés egyenlő a szülőre való panaszkodással. Ezzel viszont önmagára is panaszkodik, nehezebbé téve saját életét.

                                                                 12359847_716417968457808_3178738623330061725_n.jpg

Mind a két viszonyulási módnak megvan az „ára”.

Az a gyermek, aki elfogadja, tiszteli szüleit anélkül, hogy bármi mást akarna, bármi másra vágyna, az a gyermek önmagával is tisztában van, teljesnek érzi magát.

           5827104_cbb04924bf16bcc5eb6f306894cee2df_wm.jpg tukor-szelfi-baba.jpg

Ha valaki nem tudja elfogadni úgy ahogy kapta, mert igényeket támasztott a szüleivel szemben, kritizálja, vagy szemrehányásokkal illette őket folyamatosan arra kell figyelnie és így fokozatosan azzá válik, ami ellen védekezik. Az ellenállás folyamatosan felemészti az energiát, az életerőt. Csak ahhoz a kevés életerőhöz tud hozzáférni, ami ezen az ellenállások képes átjutni.

                                                14572338_1128969113876930_5861922351327344428_n.jpg

Ezt meghajlással és elfogadással tudjuk oldani, és megadni azt ami alapvetően jár a szülőnek, a tiszteletet. Ebben a pillanatban a gyermek lemond minden szemrehányásról a szüleivel szemben. A lélek mélyén olyan erő működik, ami a megbékélés, egymás kölcsönös elismerése és tisztelete felé irányítja az egész rendszert.

                                                   5428312.jpg

Az elutasítás, az ellenállás zavarai az élet több területén is okozhatnak problémát a gyereknek.

                                                     13501871_590736391104979_5394234714586843660_n.jpg

 

  • Párkapcsolati probléma ( Az el-nem-fogadott, nem ismert szülő keresése a partnerben )
  • Önértékelési, elfogadási zavarok ( Aki vonakodik elfogadni a szüleit, önmagát is tökéletlennek érzi. Folyamatosan önmegvalósítás keresése. „A szeretet rendjével összhangban van az, ha a gyermek azt mondja: „Nagyon sokat adtál nekem, és ez elég. Én ezt nagyra becsülve és szeretettel elfogadom”. Az a gyermek, amelyik így érez, boldognak és sikeresnek érzi magát, nem számít, hogy korábban mi történt.

                                                          15676336_1318853504847477_2446408807222611967_o.jpg

  • Depresszió ( Kirekesztett, tiltott szülő. „ Csak ne legyél olyan, mint az anyád/apád. „ Kirekesztésnél a hely visszaadásával, tiltásnál, az engedély megadásával lehet oldani. )

                                                                    images.jpg

  • Szülőktől való elszakadás részleges vagy teljes hiánya ( A vádolt szülőtől nem tud a gyermek elszakadni. A követelés köti a szülőhöz. )
  • Az elfogadásnak megvan az a különös hatása, hogy elválaszt.                                         ( „Amilyen gyenge önmagában az egyes ember cselekedeteiben a mindenható gondviselés akaratával szemben, olyan hatalmas, ha a gondviseléssel összhangban cselekszik!

Abban a pillanatban ráömlik az az erő, amely a világ nagy eseményeit jellemzi csak." /Peter Orban : A Plútó/ )

                                                                  16508024_1380710721950416_3654206341436690782_n.jpg

 

Egy gyermek maga a szülei.

Más szülőknek más gyermekei lennének.

Ez az ima a szülővel és az élettel való egyetértést segíti.

                                                      15740894_1323398737726287_5533635277158379228_n.jpg

 

Bert Hellinger/ Ima az élet hajnalán

Kedves Anya / Apa !

Elfogadok Tőled mindent, az egészet,

Mindennel, ami vele jár,

És azon az áron fogadom el, amibe ez Neked került

És amibe nekem kerül.

Kihozok belőle valamit a Te örömödre ( emlékedre ).

Hogy ne legyen hiába.

Megtartom tiszteletben,

És ha szabad továbbadom, ahogy Te.

Elfogadlak Anyámként /Apámként,

Te pedig elfogadhatsz lányodként / fiadként.

Te vagy számomra az igazi, és én vagyok a te igazi gyermeked.

Te vagy a nagy, én a kicsi.

Te adsz, én elfogadok.

Kedves Anya / Apa !

Örülök, hogy Apát / Anyát választottad.

Ti ketten vagytok számomra az igaziak.

Csak Ti!

 

Források:

Peter Orbán – A családból fakadó erő

Gunthard Weber – Kétféle Boldogság

Bert Hellinger -  A forrás nem kérdi, merre visz az útja

Peter Orban – A családállítás tankönyve

Internet

 

Szarvas Éva

2017. március